I.rész

Nem szeretnék címet írni,bocsi :P Meglepi a tartalom xD

Egy lány ül a sötét szobában. Szeme vörösen villog,haja hófehér. Lábai felhúzva,majd karjaival öleli át őket. Egyedül van...Szeme fehérje és vörös árnyalatban csillog... sírt...zokogott...

-Minden rendben lesz kicsim... Nem kell sírnod mert a kinézetedet piszkálják.. Mindig itt leszek neked.-mondta a lány édesanyja... Hazudott.. Édesapja is elment... Egyedül hagyták...

10 évvel később...

10 éve hogy az anyám meghalt... Apám meg elslisszolt egy Amerikai lánnyal... És most itt vagyok.. Egyedül... Londonban.. Egy lakásban élek,egyedül.. 16 évesen... Nincs is jobb szülő,mint a szomszédok.... Minden kis lépésemet figyelik és anyám helyett... anyáskodnak... Bár nem értem miért féltenek.. Falfehér hajam van,a bőröm sápadt akár egy vámpíré.. Szemem vérvörösben villog... Semmi kontaktlencse vagy hajfesték.. Természetesen így nézek ki... Még szerintem egy perverz disznó is megijedne a sötétben a szememtől.. Nem értem mit kell rajtam félteni... Egyet nézek,és a zaklató nyúl cipőt húz... Fél... Ez a megfelelő szó rá... Fél...Mindenki...

Épp az iskolába tartottam,ezen az őszi hideg,szeles és esős napon... Mindenkinél esernyő.... Én pedig nélküle... Lassan felemelem fejem az ég felé,becsukom a szemeimet,majd hagyom hogy a hideg zápor lassan végig guruljon az arcomon.... Most mindenki egy dilisnek nézhet.. De már ez sem zavar... Volt aki pszichopatának nézett már... Nem probléma... Hozzászoktam hogy elítélnek a külsőm miatt az emberek... Ilyen az élet... Besétáltam a suliba,majd a terembe,ott pedig leültem az ablak felőli hátsó padba.. AZ ablakot bámultam és azt,ahogy lepörög az ablakról az eső.... Pár perc múlva megszólalt a csengő,majd bejött az osztályfőnök..

-Na diákok...-csapta össze az öreg ráncos tenyerét.-Ma egy új diákkal bővül a csapatotok.-mondta mosolyogva. „Jaj de jó! Még több ember ki levegőnek néz!” Nagyszerű...

A lányok suttogtak,a fiúk pedig kíváncsian lestek... Sokat nem láttam pedig nem szembe van velem az ajtó.. Ilyen az ha egy 159 cm-es lány leghátul ül.. Én vagyok a pici szörnyeteg.. Ha-ha. Hallottam az ajtó nyitódását. Annyira nem érdekelt,úgy is látni fogom,ha piszkál... Az előttem ülő felett megpillantottam pár fekete tincset.. Szóval lehet a lány/fiú olyan 190 cm...

-Gyerekek.-szólalt meg a tanár.-Ő itt Aiden Black.- Szóval fiú.. Szerintem az itteni fiúk nem igen örültek volna egy 190 cm-es lánynak... Gondolom nem kell mondanom nektek,hogy a lányok olvadni kezdtek... Már gondolkodtam hogy behozom a felmosót.. Kellett volna..

-Jól van elég volt lányok!-szólt a tanár. A fiúk röhögtek.-Mutatkozz be Aiden.-mondta a tanár.

-Sziasztok Aiden Black vagyok.. És ez olyan gyerekesen hangzik.-vallotta be. Mindenki nevetni kezdett. Van humora.. Gyorsan befog illeszkedni...

-Na de fiatalember.-förmedt föl a tanár. Köhintett egy kicsit.-Jól van most ti jöttök. Balról kezdjük.-mutatott az ajtó felőli padrossa. Egyes padok vannak,és egy sorban van olyan öt gyerek.. Nem fogom őket felsorolni,Gome....

-Rendben mindenki bemutatkozott..-mondta a tanár,majd egyenesen „rám” nézett,főleg ha látott..

-És ő ki?

-Ki-ki?-kérdezte az egyik cicoma csaj,és a hajába túrt.

-Ő.-mutatott rám,vagy mit csinált...

-Chh...-mondta tökély hercegnő.

-Ő Melanie White.- mondta a tanár.-Melanie kérlek állj fel.-lehajtott fejjel felálltam. Nem akartam már is megrémíteni. A kezeimet magam előtt összekulcsoltam és a fekete cipőmet néztem. Lépéseket hallottam. Tágra nyílt szemekkel néztem lefele... Ugye nem fog idejönni? Láttam egy fekete cipőt,és fekete nadrágot. Leguggolt,hogy a szemembe nézzen. Tengerkék szeme volt,és fekete haja. A kisebb tincsek amik a homlokán helyezkedtek el a szemébe lógtak.

Sokáig nézett a szemembe,én pedig az övébe,majd egyszer csak elmosolyodott.

-Szép a szemed.-vigyorgott. Kérdőn néztem a fiúra,majd elment. Leültem a helyemre.

-Vigyázz még a végén kiszívja a véred!-jött egy beszólás.

-Nem hinném!-szólt hidegen a beszólónak.-Ahhoz túl ártatlan.

Na baszki...

-Neked nincs kint a négy kereked! Láttad a szemét? A haját? Mint egy vámpír.-mondta. Megszoktam az ilyen beszólásokat.. Még a szemem sem rebbent.

-Szerintem aranyos.-mondta Aiden. Erre felkaptam a fejemet,majd az asztal mellett álló fiút néztem. Éreztem ahogy a sápadt bőröm vörösödik... Rám vigyorgott majd leült a helyére.. És itt kezdődött el... Másnap beszéltünk is... Nem voltam még annyira biztos benne,hogy ő nem ítél el.. Visszafogott voltam. Épp szünetben álltam az udvaron mikor valaki hátulról lefogta a szemem,majd megszólalt...

1 hónappal később

Reggel a telefonom csörgésére keltem.

-'Reggelt!-köszöntek bele.

-'Reggelt.-mondtam álmosan.

-Várlak.

Tudom.-majd leraktam. Felöltöztem,majd a konyhában lecsíptem egy banánt mint kaja. Elfelejtettem bevásárolni tegnap... A lépcsőházban összefutottam az egyik szomszéddal.

-Szép napot Zsófi néni.-mosolyogtam az idős hölgyre. Épp söprögetett. Felemelte a fejét,majd megigazította az orrán a szemüvegét.

-Szerbusz kincsem.

Lesiettem a lépcsőn,majd az ajtó előtt felhúztam a kabátom.

-Ha becsukod a szemedet,elveszel a fehér hóban.-mondta a srác,majd átnyújtotta a forrócsokimat.

-Hát...-vettem el az italt..-Lehetségesnek tűnik..-mosolyogtam Aiden-re. Ez az egy hónap éppen elég volt,hogy bebizonyosodjon,nem olyan mint a többi. Bár azért mert szóba áll velem mindenki egy őrültnek tekinti. Nem csodálom... Első nap azt mondani annak a lánynak,akitől félnek hogy szép a szeme,úgy hogy még mosolyog is.. Elkönyvelte a gimi éveit...

-Már megint azon agyalsz?-jött a kérdés tőle.

-Igen.-vallottam be őszintén..-Elkönyvelted a Gimis éveidet.

-Nem érdekel!-mosolygott.-Nem bántam meg.-ölelt magához.

-Bolond vagy.-mosolyogtam én is.

-Ugyan.-kacagott fel...

A forrócsokinkat elfogyasztottuk,majd beléptünk az Iskola épületébe. Az órák mondhatni könnyűek volt. Haza fele indultunk. A hótakaró már csillogott.. Olyan térd alá ér a hó épp most..

-Gyere,megvendégellek.-mondtam Aiden-nek.

-De jó nekem.-viccelődött.

-De le is önthetlek.-toltam a nyelvem.

-Annyira gonosz azért nem vagy.-mondta magabiztosan. Egy kiszámíthatatlan mosolyt mutattam neki,majd elszállt a magabiztossága.-Vagy, vagy?-kérdezte félve

-Téged,nem öntenélek le.-nevettem,majd megragadtam a kezét és húzni kezdtem.

-Csak a szomszédok ne hogy itt legyenek.-álltam meg az ajtó előtt.

-Miért?

-Mert a végén elkönyvelik a barátom vagy.-biccentettem.

-Az vagyok nem?-tolta ki a nyelvét.

-Én épp most kétértelmű szót mondtam.-néztem rá unottan. Nagy nehezen de vette a lapot.

-Jól van,na..-kacagott fel. Felmentünk a nyolcadik emeletre ahol lakom,majd kinyitottam az ajtót.

-Azt a...-kezdtem.-Miért van itt ilyen hideg?-kérdeztem,majd körbe néztem.

-Nem hagytad nyitva az ablakodat?-kérdezte

-Nem..-bementem a hálószobába..-Ne már.. A szél kivágta az ablakot.. De ki is tört.-mondtam.

-Grat.

-Kösz...Hívhatok szerelőt.. De még arra is alig lesz pénzem..-kutattam a pénztárcámban.

-Kifizetem.-ajánlotta fel Aiden.

-Nem,ilyet nem kérhetek.-néztem a fiú kék szemeibe

-Akkor ma nálam alszol.-jelentette ki.

-De a szüleid.-kezdtem...

-Meséltem rólad.-tolta ki a nyelvét.

-Aiden...-fogtam a fejemet.

-Pakolj.-parancsolgatott.

-Az én házamban vagyunk,már elnézést.-vetettem be a házi asszony szerepét.

-Ez esetben. Asszony pakolj,elmegyünk.-mosolygott.

-Fárasztó vagy.-összepakoltam pár ruhát...

-Lehet hogy az vagyok,de imádsz.-vigyorgott.

-Ezt kérdezed vagy mondod?-néztem a fiúra,majd mellé léptem.

-Csak gyere.-karolta át a nyakamat.

-Be kellene csuknom az ajtót.-néztem a maga srácra.

-Hajrá.-majd elengedett.

-Túl magas vagy.-néztem fel rá.

-Pedig a szüleim alacsonyak.- nevetettt. Elsétáltunk Aiden-ékhez.. beléptünk a tölgyfa ajtón,majd meg álltam hogy levegyem a cipőm.

-Sziasztok!-köszönt be Aiden.

-Aiden,Aiden!-jött egy kislány. Aiden felkapta.

-Nem is mondtad hogy vagy egy húgod.-Teljes mértékben Aiden... Csak lányban.

-És te meg ki vagy?-jött egy kisebb flegma kérdéssel a lánytól.

-Flóra!.-szólt Aiden rá.

-Hagyd.-szólaltam meg.-Addig jó míg nem fut el.-nevettem fel.-Melanie vagyok.-mutatkoztam be a lánynak.

-Barátnőd?-nézett a fiúra.

Én nevetve a földet kezdtem nézni....

-Hát tudod Mel..-kezdte.

-Mel?-néztem nevetve fel.

-Baj?-nevetett fel.

-Ugyan.-kacagtam.

-Hány éves ez a lány?-nézett rám.-Olyan alacsony....-Na basszus.. egy kis hatéves ha jól tudom,beszól... Egyre jobb.. A végén még egy egy éves fiú fog megütni ha így haladunk...

-Egy idős velem.-mosolygott Aiden.

-Csak nem nőttem meg olyan magasra mint te.-toltam ki a nyelvem a fiúra.

-Genetika.-kacagott. Aiden letette a húgát. A konyha felől hangok jöttek. Tányér törés,egy kisebb káromkodás,majd megint egy tányér. A fiúra néztem,majd a konyhába mentünk.

-Anya megint eltörtél egy tányért?-segítette fel a földről az anyját Aiden. Én a kisebb szilánkokat szedtem össze,egy zacskóba.

-Ügyetlen vagyok,de ez már fáj..-mondta miközben leporolta magát.-És Ő Flóra barátnője?-kérdezte rám utalva. A vérvörös lett a fejem... Szerintem a bőröm nem lehetett volna ennél sápadtabb.. Mit sem törődve ezzel a kérdéssel.

Aiden halk de még is hallható kuncogásba kezdett. Felálltam ,majd egy kis szúrós tekintetett mutattam a fiúra. Köhintett egyet,majd abba hagyta a nevetést.

-Jaj,kincsem bocsáss meg.-mondta az anyuka...-Akkor te Aiden barátnője vagy.-mosolygott. Itt magamban nevettem,majd a fejem vörös lett. Aiden is elvörösödött a hallottakon... A néma csönd beállt.

-Én csak a barátja vagyok.-mondtam halkan.

-Jaj ne haragudj.-mondta.

-Ugyan.-nevettem kínosan.

-Nem baj ha itt fog aludni?-kérdezte Aiden.-A lakásában a szél kitépte az ablakot,és meglehet fagyni ott..-mondta.

-Jó nem baj.-mondta az anyuka.

-Köszönöm.-háláltam meg a maradásomat.

-Ugyan.-intett.-Csak ne figyelj Flórára mikor neked beszél... Imádja a bátyját és most ha jól tudom,félétkeny.

-Rendben..-Felmentünk a szobába... Eléggé fiú jellegű.

-Nah akkor házi.-vettem elő.

-Péntek van mit akarsz.-dőlt hátra Aiden.

-Csütörtök.-javítottam ki a fiút.

-Aj.-ült le a földre. A fiúnak dőltem,majd elkezdtünk tanulni....