V.rész

Kicsit rövidke lett... :c

Idegesen és fáradtan átvágtam a lányok között,majd a két kezemmel egy kisebb erővel rácsaptam az asztalra. Nem tagadom még a szemem is vörösebb is lehetett annál amilyen volt. Mindenki megrémült.

-Hölgyek,munkára!-tapsolt párat feszülten a főnök. A lányok gyors léptekkel elhagyták az említett asztalt. Mérges,fáradt,a testem alig bír állni... Mielőtt a fiút letámadtam volna,mély levegőt vettem.

-Ah...-fújtam ki és a két kezemmel az államnál megtámasztottam a fejem és a fiú szemeibe néztem.

-Értem,értem..-állt fel és felvette a kabátját.-Kint megvárlak.-mosolygott. Hálásan néztem a fiúra,miközben az ajtón távozott. Nehezen,de sikeresen véget ért a nap. A karjaim elzsibbadtak.. Épp az öltöző felé vettük az irányt.

-Főnök?-néztem a kék hajú lányra.

-Mond.

-Honnan jött ez a cselédlány kávézó ötlet?-érdeklődtem.

-Sokáig éltem Japánban,és amerre jártam mindenhol ilyen kis kávézó volt. Egyszerűen beleszerettem ebbe az egészbe. Mikor ide költöztünk Londonba,megakart itt is valósítani ezt a kis helyet.-mosolygott

-Értem.-mosolyogtam vissza.

Az öltözés elvégeztével távoztunk. Gondoltam,sőt tudtam Aiden nem fog itt kint fagyoskodni még két órát. Bár ki maradna ilyenkor kint? Sötét van. Egy lelket sem látok. Az üzletek lámpái nem világítanak,csak az utcai lámpák. Miért is emlékeztet ez engem a gyerekkoromra.. A fény sugarában élesen látszott a hevesen hulló hó. Éreztem hogy valaki követ.. Tisztes távolságból de követ. Már két utcája érzem hogy itt van mögöttem. A zebránál megálltam,piros..

-Ha megfordulsz most halsz meg.-szólalt meg kihűlt hangon.

-Mit akar?-kérdeztem szemrebbenés nélkül.

-Ennyire régen volt az a tíz év..?-kérdezte.

-Rég volt és?-próbáltam nyugodt maradni.

-Remélem tudod,anyád után küldelek.-nevetett

A földet bámultam és remegtem... Nem mertem megmoccanni... Anyám után.Tudom hogy halt meg anyám. A konyhában történt. Mikor feljött hozzám a szobába a kezei véresek voltak, a szemei kikerekedtek.. Többször is megszúrhatták. Ekkor hallottam utoljára a hangját és láttam a mosolyát „Minden rendben lesz”. A kezeim között halt meg. Nem sírtam,nem féltem. Mintha tudtam volna hogy ez lesz. Tíz éve történt. Nem gondoltam volna hogy engem is megakar ölni..

Lassan hátra fordultam. Elment. A szívem ezerrel kalimpált. Gyors léptekkel haladtam a sötét utcán. A szemeimmel jobbra-balra lestem.. Nem követett tovább. Még most sem félek a szavak hallatán.. Amikor visszaértem a házhoz. Segítettem Alice-nak vacsorát csinálni.

A család asztalhoz ült,én pedig kiszolgáltam őket.

-Melanie,akkor megyünk?-ragyogott fel a lány szeme.

-Persze hogy megyünk.-mondtam. Ha jobban belegondolok,hogy az a férfi követni fog minket a hegyre,nem attól félek hogy engem megöl.. Flórát féltem... Bár biztos Aiden is jönni fog. A vacsora elvégeztével,segítettem elmosogatni,majd felmentünk a szobába.

-Na Aiden fiam.-kacagtam.-Most megmérlek.

A fiú a falhoz állt,hoztam egy széket,majd felálltam rá.

IV.rész

Örülök hogy Flóra végre beszélt velem.. Nem gondoltam volna hogy ennyire hasonlítok arra a nőre... Még pár percig beszélgettünk,majd elaludt... Nem volt szívem felkelteni a lányt..Hagytam inkább had aludjon. Még pár percig néztem az eget,és hallgattam azt a szomorú farkast. Szó mi szó,engem is elnyomott az álom. Reggel a hideg szellő fújására ébredtem fel. A szemeim lassan,ám biztosan nyitódtak fel. A Nap hevesen sütött,ahhoz képest hogy tél van. A karom zsibbadt. Lenéztem,még mindig alszik. Bár biztos olyan reggel hét van. Szombaton fent vagyok hétkor. De jó. Hallottam ahogy az ajtó nyitódik,majd lassú nyikorgásba kezdett. Aiden lesett be. Rámosolyogtam a fiúra. A fejét vakarva nézett rám,Flórára majd a szobára..

-Itt meg mi történt?-érdeklődött.-Se vér se szét tépett párna.-értetlenkedett. Megforgattam „ úgy is tudod” a szemeimet.

-Ugye rárakod a húgodat az ágyra?-érdeklődtem a fiútól. Aiden reagált,majd a karjaiba vette lányt és az ágyra helyezte. Megkönnyebbülten nyújtózkodtam. -Hány óra?-kérdeztem.

-Olyan fél nyolc lehet.-mondta

Megvakartam a karom...-Akkor ma meló.-biccentettem.

-Elkísérlek.-mondta

-Jó.-egyeztem bele.

Kimentünk a konyhába,majd meg reggeliztünk. Elmeséltem a fiúnak ma kirándulni megyünk,este.

-Este a sötétbe?-érdeklődött.

-Miért?

-Flóra fél a sötétbe...-magyarázta

-Akkor majd máskor.-biccentettem.

-De hogy is!-jött a hang a lépcső felől.

-Szép reggelt neked is.-bohóckodott Aiden.

-Melanie ugye megyünk??!!-nézett rám boci szemekkel. Egy kis mosolyt eresztettem el,majd a fiúra néztem.

-Te ennek az arcnak ellen tudsz állni?-érdeklődtem.Aiden Flórára nézett,majd kifújta a levegőt.

-LEGYEN!-adta meg magát. Flóra a nyakába ugrott.

-Gyerekek nekem lassan menni kell.-néztem az órára.

Felsiettem a ruhámért,majd lementem a lépcsőn,felhúztam a cipőm és elindultam. A fiú a sarkamban volt.

Hamar oda értünk a kávézóhoz,majd bementünk. Besiettem az öltözőbe,majd felvettem a ruhát.

-Szia Melanie!-hallottam meg valakit.

-Szia..-próbáltam a lány nevét kiszedni.

-Emma.-mondta

-Bocsi,de még nem vagyok tisztában a nevekkel.-fújtam ki a levegőt.

-Nem baj. Csak annyi a főnököt hívd főnöknek.-kacagott fel.-Jut eszembe mindjárt itt lesz.-mondta majd elsietett.

-És nekem mit is kéne csinálnom?-érdeklődtem Emmától de már nem hallott. Kilestem az ajtón hogy vajon ki fog rajtam segíteni.. A kávézóban minden asztal foglalt volt a lányok pedig nem bírták felvenni a rendelést.

-Melanie.-jött a hátam mögül a hang. Megfordultam és a főnök volt az...

-Szia.-mosolyogtam.-Nos mit is kell csinálnom?-érdeklődtem.

-Hát ott fogsz állni még két lánnyal.-mutatott az ajtó elé.- Ha valaki bejön meghajoltok...-Na jó többé se hagyom hogy Aiden keressen nekem munkát..-Figyelsz rém?

-Ja igen bocsi.

-Na szóval ha bejön valaki akkor meghajoltok és azt mondjátok hogy „ Üdv itthon Mester!” Érted?-kérdezte

Ugye ezt ő se gondolja komolyan?

-Igen világos mint a Nap..-mondtam, ó csak ezt a napot éljem túúúl...

Oda állítottak mellém még két lányt majd vártunk.. Nem kellet sokat várni. Szőke haj,zöld szemű fiú lépett be az ajtón.

Érzem én eszt megbánom..-Üvd itthon Mester!.-hajoltunk meg. A fiú mosolygott,persze mi is. Az egyik lány elkísérte az asztalhoz.

-Élvezed?-kérdezte a mögöttem álló lány.

-Hát nem annyira.. Fura ezt nekem csinálni.-vallottam be.

-Gondolj arra hogy milyen boldoggá teszed az embereket.. Nem is olyan mint egy kávézó,inkább mint egy nagy család.. Számomra azért öröm itt dolgozni mert szeretem mikor vissza mosolyognak.-mosolygott. Elgondolkodtatott amit a lány mondott. Tényleg mindenki mosolyog.. Csak nem jön mindenki fejéből virág...

-Melanie kivinnéd a szemetet?-érdeklődött az egyik lány.

-Persze.-mondtam. Elindultam az Isten illatú szemét felé... Hátsó ajtón kimentem majd kidobtam. Első nap és már is fáradok. Istenit. Épp az épületbe tartottam,mikor két lány rám szállt hogy milyen helyes fiú van ott. Nagyon nem izgatott,de muszáj volt megmutatniuk. Aiden.. nem bírta volna ki ha otthon megvár mi? Forgattam egyet a szememen,majd kiszolgáltam az egyik embert.

-Melanie.-szólt Emma.

-Mondjad.-mosolyogtam.

-Ismered azt a fiút? Téged néz.-ájuldozott.

-Ismerem.-mondtam.

-Barátod?-érdeklődött. Itt egy nagyot vert a szívem.

-Ugyan. Gondolj bele milyen alacsony vagyok.-próbáltam védeni a kérdést.

Az összes felszolgáló lány oda ment hozzá,én pedig futkostam a vendégek között.

-Na jó ,most telt be a pohár!-sziszegtem. Mérgesen oda mentem a fiúhoz,átvágva a lányok között és............

III.rész

Sziasztok! Teccik nektek a Pillér név? :3 Komiba a választ c:

Köszi Aiden megnyugtató a reakciód...

-Aranyos.-mondta.

-Lányok!-szólt a mögöttem lévő lány.-Gyertek ide.-mondta,ha nem láttam volna,nem mondanám hogy virágok potyogtak a fejéből... A lányok csöpnyi pirral az arcukon figyeltek engem.

-Hol a jegyzetfüzetem?-reagált az egyik lány.

-Tessék.

-Oké... akkor...-gondolkodott majd elkezdett valamit firkantani a füzetbe.-Ha ő lenne a heti szereplő..és mondjuk fekete.. Nem is fehér.... egy kicsit itt elvenni... A táblára a legjobb menük.. Igen így egész jó lesz.-gondolkodott hangosan. Komolyan mondom,félek...

-Főnök tessék!-nyújtotta át a füzetet.

-Ell ez valami hiper-szuper-fanatikus.- ájuldozott a lány. Szóval a feketés kék hajú lány a főnök,a 

vörös hajú lány Ell? Mondjuk Elena? Vagy mi?-Elvállalod a munkát?-kérdezte tőlem a lány.

-I-igen.-dadogtam. Aiden elégedett vigyorral az arcán bámult minket.

-Holnap kezdesz.-jelentette ki.-A ruhát haza viheted.

Visszamentem,felvettem a normális ruhámat,majd kimentem.

-Ezt még megjárod.-néztem a fiúra.

Hazafele még bementünk a boltba bevásárolni... Aiden anyja megkért minket hogy vigyük el Flórát a játszótérre. Flóra elszáguldott ,mi pedig leültünk a hintára.

-Mi az Mel?-kérdezte Aiden.

-Azon gondolkodom hogy tudtál ebbe belerángatni..-ráztam a fejem.

-Mert olyan cuki fejem van,hogy nem lehet nekem mondani.-nevetett.

Felhúzott szemöldökkel ránéztem.-Nem.-mondtam

-Jól van....-szomorkodott el.

-Olyan hülye vagy.-nevettem fel én is.

-De imádsz.

-Azon még gondolkodom.-biccentettem.-Ha haza érünk megmérem milyen magas vagy.-néztem végig a fiún.-MIért utál a húgod?-jött a random kérdésem.

-Mert veled foglalkozom,nem pedig vele.-mondta

-Nem kell aggódnia nem leszek már sokáig.-mosolyogtam

-Mikor mész?-ragyogott fel Flóra szeme. Aiden-el össze mosolyogtunk,majd kitört belőlünk a nevetés. Hazaérve segítettem Alicenak megfőzni,igen megtudtam a nevét. A Vacsora elkészültével,megterítettem. A többiek leültek,én pedig kimertem a levest.

-Becsüld meg,én főztem.-eresztettem egy mosolyt a számra,miközben a fiúnak mertem.

-Nem vagyok éhes.-mondta Flóra,majd felment. Alice aggódó tekintettel nézte a lépcsőt.

-Majd megyek.-raktam le a merőt majd a lány után mentem.

Felmentem a lépcsőn,majd a szoba felé vettem az irányt. A kinti zaj az ajtó résén átszűrődött.

Kopogtam,majd benyitottam.

A lány az erkélyen ült...

-Meg fogsz fázni.-mondtam,majd az ágyáról felkaptam egy takarót és ráterítettem. Leültem mellé majd a fekete égen a Teliholdat néztem.

-Hallod?-kérdezte halkan.

-Igen.-mondtam.-Egy farkas.

-Hol vonyíthat?-kérdezte

-Szerintem ott.-mutattam a hegyre.-Ott él egy farkas,gyönyörű tágas,ám sok fa van ahol el tud bújni.

-Honnan tudod?

-Hát kiskoromban követtem a farkast fel a hegyre. Azóta szoktam neki vinni ételt.

-Nem harapott meg?

-Nem.-mosolyogtam.-Szelíd,megbízik bennem.

-Majd egyszer megmutatod?

-Persze.-mosolyogtam.-De előtte kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Miért utálsz?

-Hosszú történet.

-Nem baj,nem vagyok éhes,amúgy sem lett jó a leves.-kacagtam fel.

A lány hosszan elmesélte,miként hagyta el őket az apja....

-Nem is tudtam...-mondtam.

-Senki.-szipogott.

-Nekem sem volt ám tündér mese életem.-mondtam.-A hajam és a szemem miatt mindenki utált,félt.

-Örökölted.-mondta

-Épp ez az senki nem nézett ki így..

-Akkor te különleges vagy.-mosolygott.

-Legalább te így gondolod.-mosolyogtam.

II.rész

A házi elvégeztével birtokba vettem a fürdőt. Gyorsan leakartam zuhanyozni. Az rendben hogy azzal kész voltam,de csak utána jutott el az agyamig hogy a pizsamámat is be kellet volna hozni... Szóval magamra tekertem a törölközőm. A fontosabb részeket eltakarta,úgy hogy nem volt probléma. Óvatosan kilestem az ajtón,mert még sem lett volna jó,ha Aiden anyja egy szál törölközőben lát meg engem a fia szobája felé tartva. A terep üres. Gyorsan beslisszoltam a szobába majd felkaptam a pizsim. Aiden az ágyán olvasott,majd kérdőn nézett rám. A fejem vérvörös volt.

-Meg ne merj szólalni!-vetettem oda idegesen,majd kimentem. Visszasiettem a fürdőbe,majd átöltöztem. Megmostam a fogamat,majd vissza mentem a szobába.

-Ez mi volt?-érdeklődött Aiden,miközben lehuppantam az ágyára.

Egy kisebb szúrós pillantást vetettem oda,majd eltértem a tárgytól.

-És hol fogok aludni?-érdeklődtem.-Anyád annak örülne ha a kanapén,mert fél hogy éjjel nem alvás lesz.-mondtam a fiúnak.

Aiden nevetni kezdett.-Hát ha megférnél a kutyával a kanapén hagynám hogy ott aludj.

-Akkor alszom a földön.-mondtam

-Bolond vagy. Itt alszol fent,mellettem.-Mosolygott

-Aiden.-fújtam ki fáradtan a levegőt.-Ha anyád ott talál melletted,reggel...-próbáltam a helyzetet felvilágosítani.

-Éjjelre beszoktam csukni kulcsra az ajtót.-tolta ki a nyelvét.

-Fárasztó vagy!-adtam meg magamat.

-Csak jó barát vagyok.-tolta ki újra a nyelvét.

Aiden is végzett a fürdővel... Álmos voltam,így a film közepén elaludtam.

Reggel Aiden ébresztett,csak nem telefon csörgéssel.

-'Reggelt.- mosolygott.

-'Reggelt.- töröltem meg a szemem. Kikecmeregtem az ágyból,majd bementem a fürdőbe átöltözni. Visszamentem a szobába,majd előkerestem egy hajgumit. Aiden kivette a kezemből a fésűt,és a hajgumit.

-Mit csinálsz?-érdeklődtem.

-Nyugi.-mondta.

-Köszi.-mondtam

-Nincs mit.-kacagott. Felöltöztünk,majd elindultunk a suliba. A forrócsoki nem maradhatott ki,így megvettük.

-Hideg van!-kortyoltam az italomba.

-Az.-értett velem egyet a fiú.

Az óráink hamar elmentek,nem volt sok,mondjuk péntek van.

-Ma mit csinálunk?-érdeklődött a fiú kíváncsian.

-Ma,munkát keresek.-biccentettem.

-És milyet?-érdeklődött

-Olyat amiből kitudom fizetni az ablakot.-mosolyogtam.

-Akkor már van is egy munkám számodra!-mosolygott.-És még cuki is leszel közbe.-ogta meg a két vállamat,majd elkezdett tolni.

-Aiden erre soha nem veszel rá!-vörösödött be a fejem.

-Miért?-nézett kölyök kutya szemekkel.

-Normális vagy?-akadtam ki.

-Tudjuk hogy nem,de ez most mellékes.-kacagott.

-Soha!-kiabáltam.

Megfogta a két vállamat,majd betolt az üzletbe.

-Aiden én ide alacsony vagyok!-próbálkoztam.

-Ezért leszel aranyos.-mosolygott.

-Ha számodra egy Vámpír aranyos...-tettem idézőjelbe a szót.

-Igen számomra az.-tolta ki a nyelvét.

Magamban morgolódtam,de nem vettem észre hogy két lány áll előttünk.

-Üdvözlet itthon.-hajoltak meg. Aiden egy hülye Japán teázóba....

Mérges szemekkel feltekintettem a fiúra,majd kifele akartam venni az irányt.

-Nem mész sehova.-szólalt meg Aiden.

-Egyszer megfoglak....-fenyegetőztem. A lányok mosollyal nézték a mi kis veszekedésünket..

-Láttam a hirdetésben az állást.-kezdte a fiú.

-Az első felszolgáló fiú.-kuncogott a lány. Mosolyra húztam én is a szám.

-Nem,nem én jelentkeznék!-védekezett gyorsan a fiú.

-Kár.-biggyesztettem le a szám.-Szerintem a lányok kedvence lennél.- kezdtem halk kuncogásba.

-Haha.-mondta cinikusan.-Neki lenne az állás.-mutatott rám.

-Sajnáljuk csak 15 év felett lehet jelentkezni.-mondta a lány.

-Na látod!-kezdtem vidáman,majd megfordultam.-Várjunk!-szóltam vissza.-Komolyan mondom szar kicsinek lenni.-forgattam a szemem.

-Aj,elnézést!-mondta a lány szomorúan.

-Ugyan.-legyintettem.

-Rendben,beviszlek a főnökhöz,és próbáld fel a ruhát.-mondta a lány. Elkerekedett vörös arccal néztem a vörös hajú lányra,majd betolt.

-Főnök,itt van egy jelentkező.-tolt be . Egy fekete-kék hajó lány volt cseléd ruhában. Végig mért barna szemeivel..

-Juj!-kezdte a lány.-De édes vagy! Fordulj meg!-lépett hozzam,majd körbe fordultam.-Igen... Vékony vagy... Ahham.... Igen a derekad sem széles..-vette le a méreteimet.-Hol is van az a ruha....ÁÁ meg van.-adta át.-Gyerünk,vedd fel.-toltak egy fülke felé.

-Jó...-motyogtam.

Kiléptem a fülkéből és a fejem vérvörös.

-Na most kifele a barátod is had nézzen meg!.-kuncogott.

-Ő Nem a barátom!-kezdtem idegesen.. A lány kitolt, majd a fiúra néztem. Égő vörös fejemmel és szememmel próbáltam valamit kiolvasni belőle,de...

I.rész

Nem szeretnék címet írni,bocsi :P Meglepi a tartalom xD

Egy lány ül a sötét szobában. Szeme vörösen villog,haja hófehér. Lábai felhúzva,majd karjaival öleli át őket. Egyedül van...Szeme fehérje és vörös árnyalatban csillog... sírt...zokogott...

-Minden rendben lesz kicsim... Nem kell sírnod mert a kinézetedet piszkálják.. Mindig itt leszek neked.-mondta a lány édesanyja... Hazudott.. Édesapja is elment... Egyedül hagyták...

10 évvel később...

10 éve hogy az anyám meghalt... Apám meg elslisszolt egy Amerikai lánnyal... És most itt vagyok.. Egyedül... Londonban.. Egy lakásban élek,egyedül.. 16 évesen... Nincs is jobb szülő,mint a szomszédok.... Minden kis lépésemet figyelik és anyám helyett... anyáskodnak... Bár nem értem miért féltenek.. Falfehér hajam van,a bőröm sápadt akár egy vámpíré.. Szemem vérvörösben villog... Semmi kontaktlencse vagy hajfesték.. Természetesen így nézek ki... Még szerintem egy perverz disznó is megijedne a sötétben a szememtől.. Nem értem mit kell rajtam félteni... Egyet nézek,és a zaklató nyúl cipőt húz... Fél... Ez a megfelelő szó rá... Fél...Mindenki...

Épp az iskolába tartottam,ezen az őszi hideg,szeles és esős napon... Mindenkinél esernyő.... Én pedig nélküle... Lassan felemelem fejem az ég felé,becsukom a szemeimet,majd hagyom hogy a hideg zápor lassan végig guruljon az arcomon.... Most mindenki egy dilisnek nézhet.. De már ez sem zavar... Volt aki pszichopatának nézett már... Nem probléma... Hozzászoktam hogy elítélnek a külsőm miatt az emberek... Ilyen az élet... Besétáltam a suliba,majd a terembe,ott pedig leültem az ablak felőli hátsó padba.. AZ ablakot bámultam és azt,ahogy lepörög az ablakról az eső.... Pár perc múlva megszólalt a csengő,majd bejött az osztályfőnök..

-Na diákok...-csapta össze az öreg ráncos tenyerét.-Ma egy új diákkal bővül a csapatotok.-mondta mosolyogva. „Jaj de jó! Még több ember ki levegőnek néz!” Nagyszerű...

A lányok suttogtak,a fiúk pedig kíváncsian lestek... Sokat nem láttam pedig nem szembe van velem az ajtó.. Ilyen az ha egy 159 cm-es lány leghátul ül.. Én vagyok a pici szörnyeteg.. Ha-ha. Hallottam az ajtó nyitódását. Annyira nem érdekelt,úgy is látni fogom,ha piszkál... Az előttem ülő felett megpillantottam pár fekete tincset.. Szóval lehet a lány/fiú olyan 190 cm...

-Gyerekek.-szólalt meg a tanár.-Ő itt Aiden Black.- Szóval fiú.. Szerintem az itteni fiúk nem igen örültek volna egy 190 cm-es lánynak... Gondolom nem kell mondanom nektek,hogy a lányok olvadni kezdtek... Már gondolkodtam hogy behozom a felmosót.. Kellett volna..

-Jól van elég volt lányok!-szólt a tanár. A fiúk röhögtek.-Mutatkozz be Aiden.-mondta a tanár.

-Sziasztok Aiden Black vagyok.. És ez olyan gyerekesen hangzik.-vallotta be. Mindenki nevetni kezdett. Van humora.. Gyorsan befog illeszkedni...

-Na de fiatalember.-förmedt föl a tanár. Köhintett egy kicsit.-Jól van most ti jöttök. Balról kezdjük.-mutatott az ajtó felőli padrossa. Egyes padok vannak,és egy sorban van olyan öt gyerek.. Nem fogom őket felsorolni,Gome....

-Rendben mindenki bemutatkozott..-mondta a tanár,majd egyenesen „rám” nézett,főleg ha látott..

-És ő ki?

-Ki-ki?-kérdezte az egyik cicoma csaj,és a hajába túrt.

-Ő.-mutatott rám,vagy mit csinált...

-Chh...-mondta tökély hercegnő.

-Ő Melanie White.- mondta a tanár.-Melanie kérlek állj fel.-lehajtott fejjel felálltam. Nem akartam már is megrémíteni. A kezeimet magam előtt összekulcsoltam és a fekete cipőmet néztem. Lépéseket hallottam. Tágra nyílt szemekkel néztem lefele... Ugye nem fog idejönni? Láttam egy fekete cipőt,és fekete nadrágot. Leguggolt,hogy a szemembe nézzen. Tengerkék szeme volt,és fekete haja. A kisebb tincsek amik a homlokán helyezkedtek el a szemébe lógtak.

Sokáig nézett a szemembe,én pedig az övébe,majd egyszer csak elmosolyodott.

-Szép a szemed.-vigyorgott. Kérdőn néztem a fiúra,majd elment. Leültem a helyemre.

-Vigyázz még a végén kiszívja a véred!-jött egy beszólás.

-Nem hinném!-szólt hidegen a beszólónak.-Ahhoz túl ártatlan.

Na baszki...

-Neked nincs kint a négy kereked! Láttad a szemét? A haját? Mint egy vámpír.-mondta. Megszoktam az ilyen beszólásokat.. Még a szemem sem rebbent.

-Szerintem aranyos.-mondta Aiden. Erre felkaptam a fejemet,majd az asztal mellett álló fiút néztem. Éreztem ahogy a sápadt bőröm vörösödik... Rám vigyorgott majd leült a helyére.. És itt kezdődött el... Másnap beszéltünk is... Nem voltam még annyira biztos benne,hogy ő nem ítél el.. Visszafogott voltam. Épp szünetben álltam az udvaron mikor valaki hátulról lefogta a szemem,majd megszólalt...

1 hónappal később

Reggel a telefonom csörgésére keltem.

-'Reggelt!-köszöntek bele.

-'Reggelt.-mondtam álmosan.

-Várlak.

Tudom.-majd leraktam. Felöltöztem,majd a konyhában lecsíptem egy banánt mint kaja. Elfelejtettem bevásárolni tegnap... A lépcsőházban összefutottam az egyik szomszéddal.

-Szép napot Zsófi néni.-mosolyogtam az idős hölgyre. Épp söprögetett. Felemelte a fejét,majd megigazította az orrán a szemüvegét.

-Szerbusz kincsem.

Lesiettem a lépcsőn,majd az ajtó előtt felhúztam a kabátom.

-Ha becsukod a szemedet,elveszel a fehér hóban.-mondta a srác,majd átnyújtotta a forrócsokimat.

-Hát...-vettem el az italt..-Lehetségesnek tűnik..-mosolyogtam Aiden-re. Ez az egy hónap éppen elég volt,hogy bebizonyosodjon,nem olyan mint a többi. Bár azért mert szóba áll velem mindenki egy őrültnek tekinti. Nem csodálom... Első nap azt mondani annak a lánynak,akitől félnek hogy szép a szeme,úgy hogy még mosolyog is.. Elkönyvelte a gimi éveit...

-Már megint azon agyalsz?-jött a kérdés tőle.

-Igen.-vallottam be őszintén..-Elkönyvelted a Gimis éveidet.

-Nem érdekel!-mosolygott.-Nem bántam meg.-ölelt magához.

-Bolond vagy.-mosolyogtam én is.

-Ugyan.-kacagott fel...

A forrócsokinkat elfogyasztottuk,majd beléptünk az Iskola épületébe. Az órák mondhatni könnyűek volt. Haza fele indultunk. A hótakaró már csillogott.. Olyan térd alá ér a hó épp most..

-Gyere,megvendégellek.-mondtam Aiden-nek.

-De jó nekem.-viccelődött.

-De le is önthetlek.-toltam a nyelvem.

-Annyira gonosz azért nem vagy.-mondta magabiztosan. Egy kiszámíthatatlan mosolyt mutattam neki,majd elszállt a magabiztossága.-Vagy, vagy?-kérdezte félve

-Téged,nem öntenélek le.-nevettem,majd megragadtam a kezét és húzni kezdtem.

-Csak a szomszédok ne hogy itt legyenek.-álltam meg az ajtó előtt.

-Miért?

-Mert a végén elkönyvelik a barátom vagy.-biccentettem.

-Az vagyok nem?-tolta ki a nyelvét.

-Én épp most kétértelmű szót mondtam.-néztem rá unottan. Nagy nehezen de vette a lapot.

-Jól van,na..-kacagott fel. Felmentünk a nyolcadik emeletre ahol lakom,majd kinyitottam az ajtót.

-Azt a...-kezdtem.-Miért van itt ilyen hideg?-kérdeztem,majd körbe néztem.

-Nem hagytad nyitva az ablakodat?-kérdezte

-Nem..-bementem a hálószobába..-Ne már.. A szél kivágta az ablakot.. De ki is tört.-mondtam.

-Grat.

-Kösz...Hívhatok szerelőt.. De még arra is alig lesz pénzem..-kutattam a pénztárcámban.

-Kifizetem.-ajánlotta fel Aiden.

-Nem,ilyet nem kérhetek.-néztem a fiú kék szemeibe

-Akkor ma nálam alszol.-jelentette ki.

-De a szüleid.-kezdtem...

-Meséltem rólad.-tolta ki a nyelvét.

-Aiden...-fogtam a fejemet.

-Pakolj.-parancsolgatott.

-Az én házamban vagyunk,már elnézést.-vetettem be a házi asszony szerepét.

-Ez esetben. Asszony pakolj,elmegyünk.-mosolygott.

-Fárasztó vagy.-összepakoltam pár ruhát...

-Lehet hogy az vagyok,de imádsz.-vigyorgott.

-Ezt kérdezed vagy mondod?-néztem a fiúra,majd mellé léptem.

-Csak gyere.-karolta át a nyakamat.

-Be kellene csuknom az ajtót.-néztem a maga srácra.

-Hajrá.-majd elengedett.

-Túl magas vagy.-néztem fel rá.

-Pedig a szüleim alacsonyak.- nevetettt. Elsétáltunk Aiden-ékhez.. beléptünk a tölgyfa ajtón,majd meg álltam hogy levegyem a cipőm.

-Sziasztok!-köszönt be Aiden.

-Aiden,Aiden!-jött egy kislány. Aiden felkapta.

-Nem is mondtad hogy vagy egy húgod.-Teljes mértékben Aiden... Csak lányban.

-És te meg ki vagy?-jött egy kisebb flegma kérdéssel a lánytól.

-Flóra!.-szólt Aiden rá.

-Hagyd.-szólaltam meg.-Addig jó míg nem fut el.-nevettem fel.-Melanie vagyok.-mutatkoztam be a lánynak.

-Barátnőd?-nézett a fiúra.

Én nevetve a földet kezdtem nézni....

-Hát tudod Mel..-kezdte.

-Mel?-néztem nevetve fel.

-Baj?-nevetett fel.

-Ugyan.-kacagtam.

-Hány éves ez a lány?-nézett rám.-Olyan alacsony....-Na basszus.. egy kis hatéves ha jól tudom,beszól... Egyre jobb.. A végén még egy egy éves fiú fog megütni ha így haladunk...

-Egy idős velem.-mosolygott Aiden.

-Csak nem nőttem meg olyan magasra mint te.-toltam ki a nyelvem a fiúra.

-Genetika.-kacagott. Aiden letette a húgát. A konyha felől hangok jöttek. Tányér törés,egy kisebb káromkodás,majd megint egy tányér. A fiúra néztem,majd a konyhába mentünk.

-Anya megint eltörtél egy tányért?-segítette fel a földről az anyját Aiden. Én a kisebb szilánkokat szedtem össze,egy zacskóba.

-Ügyetlen vagyok,de ez már fáj..-mondta miközben leporolta magát.-És Ő Flóra barátnője?-kérdezte rám utalva. A vérvörös lett a fejem... Szerintem a bőröm nem lehetett volna ennél sápadtabb.. Mit sem törődve ezzel a kérdéssel.

Aiden halk de még is hallható kuncogásba kezdett. Felálltam ,majd egy kis szúrós tekintetett mutattam a fiúra. Köhintett egyet,majd abba hagyta a nevetést.

-Jaj,kincsem bocsáss meg.-mondta az anyuka...-Akkor te Aiden barátnője vagy.-mosolygott. Itt magamban nevettem,majd a fejem vörös lett. Aiden is elvörösödött a hallottakon... A néma csönd beállt.

-Én csak a barátja vagyok.-mondtam halkan.

-Jaj ne haragudj.-mondta.

-Ugyan.-nevettem kínosan.

-Nem baj ha itt fog aludni?-kérdezte Aiden.-A lakásában a szél kitépte az ablakot,és meglehet fagyni ott..-mondta.

-Jó nem baj.-mondta az anyuka.

-Köszönöm.-háláltam meg a maradásomat.

-Ugyan.-intett.-Csak ne figyelj Flórára mikor neked beszél... Imádja a bátyját és most ha jól tudom,félétkeny.

-Rendben..-Felmentünk a szobába... Eléggé fiú jellegű.

-Nah akkor házi.-vettem elő.

-Péntek van mit akarsz.-dőlt hátra Aiden.

-Csütörtök.-javítottam ki a fiút.

-Aj.-ült le a földre. A fiúnak dőltem,majd elkezdtünk tanulni....