V.rész

Kicsit rövidke lett... :c

Idegesen és fáradtan átvágtam a lányok között,majd a két kezemmel egy kisebb erővel rácsaptam az asztalra. Nem tagadom még a szemem is vörösebb is lehetett annál amilyen volt. Mindenki megrémült.

-Hölgyek,munkára!-tapsolt párat feszülten a főnök. A lányok gyors léptekkel elhagyták az említett asztalt. Mérges,fáradt,a testem alig bír állni... Mielőtt a fiút letámadtam volna,mély levegőt vettem.

-Ah...-fújtam ki és a két kezemmel az államnál megtámasztottam a fejem és a fiú szemeibe néztem.

-Értem,értem..-állt fel és felvette a kabátját.-Kint megvárlak.-mosolygott. Hálásan néztem a fiúra,miközben az ajtón távozott. Nehezen,de sikeresen véget ért a nap. A karjaim elzsibbadtak.. Épp az öltöző felé vettük az irányt.

-Főnök?-néztem a kék hajú lányra.

-Mond.

-Honnan jött ez a cselédlány kávézó ötlet?-érdeklődtem.

-Sokáig éltem Japánban,és amerre jártam mindenhol ilyen kis kávézó volt. Egyszerűen beleszerettem ebbe az egészbe. Mikor ide költöztünk Londonba,megakart itt is valósítani ezt a kis helyet.-mosolygott

-Értem.-mosolyogtam vissza.

Az öltözés elvégeztével távoztunk. Gondoltam,sőt tudtam Aiden nem fog itt kint fagyoskodni még két órát. Bár ki maradna ilyenkor kint? Sötét van. Egy lelket sem látok. Az üzletek lámpái nem világítanak,csak az utcai lámpák. Miért is emlékeztet ez engem a gyerekkoromra.. A fény sugarában élesen látszott a hevesen hulló hó. Éreztem hogy valaki követ.. Tisztes távolságból de követ. Már két utcája érzem hogy itt van mögöttem. A zebránál megálltam,piros..

-Ha megfordulsz most halsz meg.-szólalt meg kihűlt hangon.

-Mit akar?-kérdeztem szemrebbenés nélkül.

-Ennyire régen volt az a tíz év..?-kérdezte.

-Rég volt és?-próbáltam nyugodt maradni.

-Remélem tudod,anyád után küldelek.-nevetett

A földet bámultam és remegtem... Nem mertem megmoccanni... Anyám után.Tudom hogy halt meg anyám. A konyhában történt. Mikor feljött hozzám a szobába a kezei véresek voltak, a szemei kikerekedtek.. Többször is megszúrhatták. Ekkor hallottam utoljára a hangját és láttam a mosolyát „Minden rendben lesz”. A kezeim között halt meg. Nem sírtam,nem féltem. Mintha tudtam volna hogy ez lesz. Tíz éve történt. Nem gondoltam volna hogy engem is megakar ölni..

Lassan hátra fordultam. Elment. A szívem ezerrel kalimpált. Gyors léptekkel haladtam a sötét utcán. A szemeimmel jobbra-balra lestem.. Nem követett tovább. Még most sem félek a szavak hallatán.. Amikor visszaértem a házhoz. Segítettem Alice-nak vacsorát csinálni.

A család asztalhoz ült,én pedig kiszolgáltam őket.

-Melanie,akkor megyünk?-ragyogott fel a lány szeme.

-Persze hogy megyünk.-mondtam. Ha jobban belegondolok,hogy az a férfi követni fog minket a hegyre,nem attól félek hogy engem megöl.. Flórát féltem... Bár biztos Aiden is jönni fog. A vacsora elvégeztével,segítettem elmosogatni,majd felmentünk a szobába.

-Na Aiden fiam.-kacagtam.-Most megmérlek.

A fiú a falhoz állt,hoztam egy széket,majd felálltam rá.

IV.rész

Örülök hogy Flóra végre beszélt velem.. Nem gondoltam volna hogy ennyire hasonlítok arra a nőre... Még pár percig beszélgettünk,majd elaludt... Nem volt szívem felkelteni a lányt..Hagytam inkább had aludjon. Még pár percig néztem az eget,és hallgattam azt a szomorú farkast. Szó mi szó,engem is elnyomott az álom. Reggel a hideg szellő fújására ébredtem fel. A szemeim lassan,ám biztosan nyitódtak fel. A Nap hevesen sütött,ahhoz képest hogy tél van. A karom zsibbadt. Lenéztem,még mindig alszik. Bár biztos olyan reggel hét van. Szombaton fent vagyok hétkor. De jó. Hallottam ahogy az ajtó nyitódik,majd lassú nyikorgásba kezdett. Aiden lesett be. Rámosolyogtam a fiúra. A fejét vakarva nézett rám,Flórára majd a szobára..

-Itt meg mi történt?-érdeklődött.-Se vér se szét tépett párna.-értetlenkedett. Megforgattam „ úgy is tudod” a szemeimet.

-Ugye rárakod a húgodat az ágyra?-érdeklődtem a fiútól. Aiden reagált,majd a karjaiba vette lányt és az ágyra helyezte. Megkönnyebbülten nyújtózkodtam. -Hány óra?-kérdeztem.

-Olyan fél nyolc lehet.-mondta

Megvakartam a karom...-Akkor ma meló.-biccentettem.

-Elkísérlek.-mondta

-Jó.-egyeztem bele.

Kimentünk a konyhába,majd meg reggeliztünk. Elmeséltem a fiúnak ma kirándulni megyünk,este.

-Este a sötétbe?-érdeklődött.

-Miért?

-Flóra fél a sötétbe...-magyarázta

-Akkor majd máskor.-biccentettem.

-De hogy is!-jött a hang a lépcső felől.

-Szép reggelt neked is.-bohóckodott Aiden.

-Melanie ugye megyünk??!!-nézett rám boci szemekkel. Egy kis mosolyt eresztettem el,majd a fiúra néztem.

-Te ennek az arcnak ellen tudsz állni?-érdeklődtem.Aiden Flórára nézett,majd kifújta a levegőt.

-LEGYEN!-adta meg magát. Flóra a nyakába ugrott.

-Gyerekek nekem lassan menni kell.-néztem az órára.

Felsiettem a ruhámért,majd lementem a lépcsőn,felhúztam a cipőm és elindultam. A fiú a sarkamban volt.

Hamar oda értünk a kávézóhoz,majd bementünk. Besiettem az öltözőbe,majd felvettem a ruhát.

-Szia Melanie!-hallottam meg valakit.

-Szia..-próbáltam a lány nevét kiszedni.

-Emma.-mondta

-Bocsi,de még nem vagyok tisztában a nevekkel.-fújtam ki a levegőt.

-Nem baj. Csak annyi a főnököt hívd főnöknek.-kacagott fel.-Jut eszembe mindjárt itt lesz.-mondta majd elsietett.

-És nekem mit is kéne csinálnom?-érdeklődtem Emmától de már nem hallott. Kilestem az ajtón hogy vajon ki fog rajtam segíteni.. A kávézóban minden asztal foglalt volt a lányok pedig nem bírták felvenni a rendelést.

-Melanie.-jött a hátam mögül a hang. Megfordultam és a főnök volt az...

-Szia.-mosolyogtam.-Nos mit is kell csinálnom?-érdeklődtem.

-Hát ott fogsz állni még két lánnyal.-mutatott az ajtó elé.- Ha valaki bejön meghajoltok...-Na jó többé se hagyom hogy Aiden keressen nekem munkát..-Figyelsz rém?

-Ja igen bocsi.

-Na szóval ha bejön valaki akkor meghajoltok és azt mondjátok hogy „ Üdv itthon Mester!” Érted?-kérdezte

Ugye ezt ő se gondolja komolyan?

-Igen világos mint a Nap..-mondtam, ó csak ezt a napot éljem túúúl...

Oda állítottak mellém még két lányt majd vártunk.. Nem kellet sokat várni. Szőke haj,zöld szemű fiú lépett be az ajtón.

Érzem én eszt megbánom..-Üvd itthon Mester!.-hajoltunk meg. A fiú mosolygott,persze mi is. Az egyik lány elkísérte az asztalhoz.

-Élvezed?-kérdezte a mögöttem álló lány.

-Hát nem annyira.. Fura ezt nekem csinálni.-vallottam be.

-Gondolj arra hogy milyen boldoggá teszed az embereket.. Nem is olyan mint egy kávézó,inkább mint egy nagy család.. Számomra azért öröm itt dolgozni mert szeretem mikor vissza mosolyognak.-mosolygott. Elgondolkodtatott amit a lány mondott. Tényleg mindenki mosolyog.. Csak nem jön mindenki fejéből virág...

-Melanie kivinnéd a szemetet?-érdeklődött az egyik lány.

-Persze.-mondtam. Elindultam az Isten illatú szemét felé... Hátsó ajtón kimentem majd kidobtam. Első nap és már is fáradok. Istenit. Épp az épületbe tartottam,mikor két lány rám szállt hogy milyen helyes fiú van ott. Nagyon nem izgatott,de muszáj volt megmutatniuk. Aiden.. nem bírta volna ki ha otthon megvár mi? Forgattam egyet a szememen,majd kiszolgáltam az egyik embert.

-Melanie.-szólt Emma.

-Mondjad.-mosolyogtam.

-Ismered azt a fiút? Téged néz.-ájuldozott.

-Ismerem.-mondtam.

-Barátod?-érdeklődött. Itt egy nagyot vert a szívem.

-Ugyan. Gondolj bele milyen alacsony vagyok.-próbáltam védeni a kérdést.

Az összes felszolgáló lány oda ment hozzá,én pedig futkostam a vendégek között.

-Na jó ,most telt be a pohár!-sziszegtem. Mérgesen oda mentem a fiúhoz,átvágva a lányok között és............

III.rész

Sziasztok! Teccik nektek a Pillér név? :3 Komiba a választ c:

Köszi Aiden megnyugtató a reakciód...

-Aranyos.-mondta.

-Lányok!-szólt a mögöttem lévő lány.-Gyertek ide.-mondta,ha nem láttam volna,nem mondanám hogy virágok potyogtak a fejéből... A lányok csöpnyi pirral az arcukon figyeltek engem.

-Hol a jegyzetfüzetem?-reagált az egyik lány.

-Tessék.

-Oké... akkor...-gondolkodott majd elkezdett valamit firkantani a füzetbe.-Ha ő lenne a heti szereplő..és mondjuk fekete.. Nem is fehér.... egy kicsit itt elvenni... A táblára a legjobb menük.. Igen így egész jó lesz.-gondolkodott hangosan. Komolyan mondom,félek...

-Főnök tessék!-nyújtotta át a füzetet.

-Ell ez valami hiper-szuper-fanatikus.- ájuldozott a lány. Szóval a feketés kék hajú lány a főnök,a 

vörös hajú lány Ell? Mondjuk Elena? Vagy mi?-Elvállalod a munkát?-kérdezte tőlem a lány.

-I-igen.-dadogtam. Aiden elégedett vigyorral az arcán bámult minket.

-Holnap kezdesz.-jelentette ki.-A ruhát haza viheted.

Visszamentem,felvettem a normális ruhámat,majd kimentem.

-Ezt még megjárod.-néztem a fiúra.

Hazafele még bementünk a boltba bevásárolni... Aiden anyja megkért minket hogy vigyük el Flórát a játszótérre. Flóra elszáguldott ,mi pedig leültünk a hintára.

-Mi az Mel?-kérdezte Aiden.

-Azon gondolkodom hogy tudtál ebbe belerángatni..-ráztam a fejem.

-Mert olyan cuki fejem van,hogy nem lehet nekem mondani.-nevetett.

Felhúzott szemöldökkel ránéztem.-Nem.-mondtam

-Jól van....-szomorkodott el.

-Olyan hülye vagy.-nevettem fel én is.

-De imádsz.

-Azon még gondolkodom.-biccentettem.-Ha haza érünk megmérem milyen magas vagy.-néztem végig a fiún.-MIért utál a húgod?-jött a random kérdésem.

-Mert veled foglalkozom,nem pedig vele.-mondta

-Nem kell aggódnia nem leszek már sokáig.-mosolyogtam

-Mikor mész?-ragyogott fel Flóra szeme. Aiden-el össze mosolyogtunk,majd kitört belőlünk a nevetés. Hazaérve segítettem Alicenak megfőzni,igen megtudtam a nevét. A Vacsora elkészültével,megterítettem. A többiek leültek,én pedig kimertem a levest.

-Becsüld meg,én főztem.-eresztettem egy mosolyt a számra,miközben a fiúnak mertem.

-Nem vagyok éhes.-mondta Flóra,majd felment. Alice aggódó tekintettel nézte a lépcsőt.

-Majd megyek.-raktam le a merőt majd a lány után mentem.

Felmentem a lépcsőn,majd a szoba felé vettem az irányt. A kinti zaj az ajtó résén átszűrődött.

Kopogtam,majd benyitottam.

A lány az erkélyen ült...

-Meg fogsz fázni.-mondtam,majd az ágyáról felkaptam egy takarót és ráterítettem. Leültem mellé majd a fekete égen a Teliholdat néztem.

-Hallod?-kérdezte halkan.

-Igen.-mondtam.-Egy farkas.

-Hol vonyíthat?-kérdezte

-Szerintem ott.-mutattam a hegyre.-Ott él egy farkas,gyönyörű tágas,ám sok fa van ahol el tud bújni.

-Honnan tudod?

-Hát kiskoromban követtem a farkast fel a hegyre. Azóta szoktam neki vinni ételt.

-Nem harapott meg?

-Nem.-mosolyogtam.-Szelíd,megbízik bennem.

-Majd egyszer megmutatod?

-Persze.-mosolyogtam.-De előtte kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Miért utálsz?

-Hosszú történet.

-Nem baj,nem vagyok éhes,amúgy sem lett jó a leves.-kacagtam fel.

A lány hosszan elmesélte,miként hagyta el őket az apja....

-Nem is tudtam...-mondtam.

-Senki.-szipogott.

-Nekem sem volt ám tündér mese életem.-mondtam.-A hajam és a szemem miatt mindenki utált,félt.

-Örökölted.-mondta

-Épp ez az senki nem nézett ki így..

-Akkor te különleges vagy.-mosolygott.

-Legalább te így gondolod.-mosolyogtam.