IV.rész

Örülök hogy Flóra végre beszélt velem.. Nem gondoltam volna hogy ennyire hasonlítok arra a nőre... Még pár percig beszélgettünk,majd elaludt... Nem volt szívem felkelteni a lányt..Hagytam inkább had aludjon. Még pár percig néztem az eget,és hallgattam azt a szomorú farkast. Szó mi szó,engem is elnyomott az álom. Reggel a hideg szellő fújására ébredtem fel. A szemeim lassan,ám biztosan nyitódtak fel. A Nap hevesen sütött,ahhoz képest hogy tél van. A karom zsibbadt. Lenéztem,még mindig alszik. Bár biztos olyan reggel hét van. Szombaton fent vagyok hétkor. De jó. Hallottam ahogy az ajtó nyitódik,majd lassú nyikorgásba kezdett. Aiden lesett be. Rámosolyogtam a fiúra. A fejét vakarva nézett rám,Flórára majd a szobára..

-Itt meg mi történt?-érdeklődött.-Se vér se szét tépett párna.-értetlenkedett. Megforgattam „ úgy is tudod” a szemeimet.

-Ugye rárakod a húgodat az ágyra?-érdeklődtem a fiútól. Aiden reagált,majd a karjaiba vette lányt és az ágyra helyezte. Megkönnyebbülten nyújtózkodtam. -Hány óra?-kérdeztem.

-Olyan fél nyolc lehet.-mondta

Megvakartam a karom...-Akkor ma meló.-biccentettem.

-Elkísérlek.-mondta

-Jó.-egyeztem bele.

Kimentünk a konyhába,majd meg reggeliztünk. Elmeséltem a fiúnak ma kirándulni megyünk,este.

-Este a sötétbe?-érdeklődött.

-Miért?

-Flóra fél a sötétbe...-magyarázta

-Akkor majd máskor.-biccentettem.

-De hogy is!-jött a hang a lépcső felől.

-Szép reggelt neked is.-bohóckodott Aiden.

-Melanie ugye megyünk??!!-nézett rám boci szemekkel. Egy kis mosolyt eresztettem el,majd a fiúra néztem.

-Te ennek az arcnak ellen tudsz állni?-érdeklődtem.Aiden Flórára nézett,majd kifújta a levegőt.

-LEGYEN!-adta meg magát. Flóra a nyakába ugrott.

-Gyerekek nekem lassan menni kell.-néztem az órára.

Felsiettem a ruhámért,majd lementem a lépcsőn,felhúztam a cipőm és elindultam. A fiú a sarkamban volt.

Hamar oda értünk a kávézóhoz,majd bementünk. Besiettem az öltözőbe,majd felvettem a ruhát.

-Szia Melanie!-hallottam meg valakit.

-Szia..-próbáltam a lány nevét kiszedni.

-Emma.-mondta

-Bocsi,de még nem vagyok tisztában a nevekkel.-fújtam ki a levegőt.

-Nem baj. Csak annyi a főnököt hívd főnöknek.-kacagott fel.-Jut eszembe mindjárt itt lesz.-mondta majd elsietett.

-És nekem mit is kéne csinálnom?-érdeklődtem Emmától de már nem hallott. Kilestem az ajtón hogy vajon ki fog rajtam segíteni.. A kávézóban minden asztal foglalt volt a lányok pedig nem bírták felvenni a rendelést.

-Melanie.-jött a hátam mögül a hang. Megfordultam és a főnök volt az...

-Szia.-mosolyogtam.-Nos mit is kell csinálnom?-érdeklődtem.

-Hát ott fogsz állni még két lánnyal.-mutatott az ajtó elé.- Ha valaki bejön meghajoltok...-Na jó többé se hagyom hogy Aiden keressen nekem munkát..-Figyelsz rém?

-Ja igen bocsi.

-Na szóval ha bejön valaki akkor meghajoltok és azt mondjátok hogy „ Üdv itthon Mester!” Érted?-kérdezte

Ugye ezt ő se gondolja komolyan?

-Igen világos mint a Nap..-mondtam, ó csak ezt a napot éljem túúúl...

Oda állítottak mellém még két lányt majd vártunk.. Nem kellet sokat várni. Szőke haj,zöld szemű fiú lépett be az ajtón.

Érzem én eszt megbánom..-Üvd itthon Mester!.-hajoltunk meg. A fiú mosolygott,persze mi is. Az egyik lány elkísérte az asztalhoz.

-Élvezed?-kérdezte a mögöttem álló lány.

-Hát nem annyira.. Fura ezt nekem csinálni.-vallottam be.

-Gondolj arra hogy milyen boldoggá teszed az embereket.. Nem is olyan mint egy kávézó,inkább mint egy nagy család.. Számomra azért öröm itt dolgozni mert szeretem mikor vissza mosolyognak.-mosolygott. Elgondolkodtatott amit a lány mondott. Tényleg mindenki mosolyog.. Csak nem jön mindenki fejéből virág...

-Melanie kivinnéd a szemetet?-érdeklődött az egyik lány.

-Persze.-mondtam. Elindultam az Isten illatú szemét felé... Hátsó ajtón kimentem majd kidobtam. Első nap és már is fáradok. Istenit. Épp az épületbe tartottam,mikor két lány rám szállt hogy milyen helyes fiú van ott. Nagyon nem izgatott,de muszáj volt megmutatniuk. Aiden.. nem bírta volna ki ha otthon megvár mi? Forgattam egyet a szememen,majd kiszolgáltam az egyik embert.

-Melanie.-szólt Emma.

-Mondjad.-mosolyogtam.

-Ismered azt a fiút? Téged néz.-ájuldozott.

-Ismerem.-mondtam.

-Barátod?-érdeklődött. Itt egy nagyot vert a szívem.

-Ugyan. Gondolj bele milyen alacsony vagyok.-próbáltam védeni a kérdést.

Az összes felszolgáló lány oda ment hozzá,én pedig futkostam a vendégek között.

-Na jó ,most telt be a pohár!-sziszegtem. Mérgesen oda mentem a fiúhoz,átvágva a lányok között és............